Minden korban és népcsoportban megtaláljuk a harmóniára való törekvés jeleit. A látszatra különböző korok, különböző kultúrák és élethelyzetek az emberi érzelmekről, az embereknek a természethez való kapcsolódásáról, az egyensúly iránti vágy örök kereséséről szólnak. Ez utóbbi többnyire filozofikusabb jelentéssel bír, hiszen az évszakok körforgása a természet és az emberélet alakulásának egyik legkedveltebb szimbóluma.

„Az embernek mint jól elrendezett mikrokozmosznak kell beilleszkednie a kozmosz egészébe.” (Platón)

A színharmónia kérdése sokáig a festészet „belügyének” számított.

Az 1920-as évek elejétől (napjainkig) a színharmónia már a tudományos kutatások tárgyát képezi, és azóta már többféle színharmónia-elmélet született.
„Harmonikusnak azt a színösszeállítást tartjuk, amelynek elemei összhangban vannak egymással.”

A színharmónia fogalmával tehát a színek közötti összhangot jelöljük. De valójában mi okozza a színek közötti összhangot?
Milyen összefüggés határozható meg azon színek között, amelyekre azt mondjuk, hogy harmonikusak?” – tette fel a kérdést Nemcsics Antal a Színdinamika című könyvében. És erre nagyon sokféle válasz adható és adnak is az elemzők.
Ebben a blogban az évszakok nyújtotta színkombinációs lehetőségeket vizsgáljuk meg.

A művészetben megnyilvánuló szépség leggyakrabban a természet törvényszerű rendjét fejezi ki.
A természetábrázolás, az évszakok körforgása mindig is az egyik legjellemzőbb ihletője volt a művészeknek, köztük a festőknek. Az évszakok megjelenítésével érzéseket, gondolatokat közvetítenek, miközben a színek, formák és technikák különbözőségével esztétikai élményt hoznak létre.
Az impresszionisták voltak az igazi nagymesterei annak, hogy az adott évszak hangulatát meg tudják jeleníteni a vásznaikon.
Egy-egy évszak megfestésére számos példát találunk, azonban a négy évszak sorozatba állítására kevesebb művész vállalkozott, és azok megjelenítésében is látunk a valóságtól elrugaszkodott megjelenési formát, ami elsősorban a művésznek az évszakokhoz való viszonyát, évszakhoz kötődő emlékeit fejezi ki.

A nyár színvilága a legellentmondásosabb e tekintetben, ami két táborra osztja a színekkel foglalkozó szakembereket.
Az egyik csoport a nyár melegségét, színességét emeli ki, a másik pedig azon gyakorlati szakemberek csoportja, akik a napfény, a por hatására elmosódott árnyalatokból állítja össze a színpalettáját. Az utóbbi asszociációt elsősorban a kozmetikai ipar alkalmazza (bőrszínkártyák, smink- és hajfesték-paletták).

Nekem határozott álláspontom az, hogy soha ne a mesterségesen létrehozott környezetet, hanem a mi éghajlatunk alatt lévő évszakok változását követő természet színvilágát vegyük górcső alá. És akkor már nagyot nem tévedhetünk!
Azt is látni kell, hogy az egyes évszakok más és más éghajlati övön eltérő színkombinációkat nyújtanak, ez szintén ad némi okot a vitára, amikor többé-kevésbé egységes színkártyát szeretnénk összeállítani a négy évszaknak megfelelően.