Absztrakció, a valóságban nem létezik, csak a gyakorlati megértést és felhasználást segíti, és ábrázolása nem is mindig kör formában történik (a Coloroid színkör térben ábrázolva papucsformát vesz fel).

Például színkört kapunk, ha a szivárványnak a színeit „meggörbítve” ábrázoljuk. Ebben az esetben a fő színek kiegészülnek egy új színtartománnyal, jelesül a bíborszínekkel (vámpír szín: kék és a vörös keveréke).

Nagyon sokféle színkört ismerünk (Geothe, Newton, J. Itten, Nemcsics…) sokféle színárnyalattal.

Hogy mitől jó egy színkör?

Hány osztatú legyen? – nyolc, tizenkettő, huszonnégy…

Ezen bizony még a szakemberek is vitatkoznak, és gyakran speciális célból és speciális elméleteteket alapján állít össze egy-egy színkört a megálmodója.

Általában abban a szakemberek egyetértenek, hogy legyen egy olyan folyamatossága, amely a szemlélőben kellemes, skálaszerű színharmónia érzését váltja ki, valamint alapvető elvárás, hogy a komplementer (kiegészítő színpárok) elméletnek feleljen meg. Azaz a szemben lévő színek egymás mellett felerősítik hatásukat, összekeverve pedig kioltják.

 

komplementer

 

 

A fekete és fehér nem tartozik a színkörhöz. Azonban ezeknek az akromatikus (semleges) színeknek a segítségével lehet a különböző színárnyalatoknak a megjelenítése.
feketefeher
Az így létrehozott színárnyalatoknak a szemlélőre gyakorolt hatása attól függ, hogy milyen mennyiségben jelennek meg az egyes színköri és akromatikus színek az adott színárnyalatban. Például a türkizben mennyi a kék, a zöld, a sárga… aránya. Ettől függően hol a hideg színcsoportba, hol pedig a melegbe sorolhatjuk.