Vannak olyan emberek, akik elutasítók a munkámmal szemben; vannak olyanok, akik kiváncsiak és szinte azonnal befogadják; vannak olyanok, akik hisznek is benne (talán), de nem érzik azonnal a sajátjuknak. 
Anikó idetartozott. Vártam és figyeltem.
Már hosszú ideje dolgoztunk együtt, már sok mindent tudott a színekről, hatásukról. De! – ő maga még nem érezte, hogy szüksége is lenne rá.
Anikóval kezdettől fogva jó volt dolgozni. Mindig mosolygós hangja, arca a legnehezebb pillanataimon is átlendített. Köszönöm.
Örülük, hogy eljutottunk arra a pontra, hogy már én is tudtam neki segíteni.

Anikó levele:

Úgy ismerkedtem meg Marcsival, hogy elhívott egy rendezvényre, és kérte, hogy valami színesben menjek. Hazaérve kinyitottam a szekrényt keresve azt a bizonyos színes, elegáns ruhadarabot. Két óra hiszti után, hogy „miért csak fekete, és fehér cuccaim vannak?” elmentem egy áruházba, és vettem egy rózsaszín blézert. (amit azóta sem vettem fel)

Marcsi elmesélte, mire jó a színelmélet, miért látjuk szebbnek, és kiegyensúlyozottabbnak azokat az embereket, akik a saját színeikben vannak. Meg is értettem, meséltem a barátaimnak, és láttam is a különbségeket.

Minnél többet foglalkoztam a témával, annál inkább megtetszett. Az első lépés az volt, hogy a nappaliban lecseréltem a színeket. Új huzatok, függöny, dísztárgyak. Azóta minden barátunk megemlítette, hogy mennyire jó bejönni a nappaliba. Igen, most ezeket a sorokat olvassátok, és meg is értitek, de amíg a saját bőrödön nem tapasztalod, nem tudod átérezni. Csak azt tudod, hogy valami más. Nem misztikus dolgok, semmi természetfeletti erő, csak egyszerű fizika. A színeknek rezgéseik vannak, és ezek hatást gyakorolnak ránk. Ennyi. Nem fogsz előléptetést kapni, ha kék falak között dolgozol, csupán jobban fogod érezni magad, hogy hatékonyabban végzed a munkád.

Aztán megtörtént a következő lépés. Amikor meg akartuk tudni, milyen színcsoportba tartozom. Elkezdtük hozzánézni az arcomhoz a színes kendőket. Ki kellett választanom azt, amelyik jobban tetszik. Azaz szebb benne a sminktelen arcom. Na, hát ez már magában rémisztő volt. Hogyan lássa magát szépnek egy lány smink nélkül, aki soha nem lép ki anélkül az utcára. Szerintem nem csak én vagyok így ezzel. Ez egy megterhelő része volt az elemzésnek. Sebezhetőnek, és nagyon csúnyának éreztem magam. De Marcsi elmagyarázta miket kell figyelnem. A szem alatti karikák hogy változnak egyes színek hatására, melyikben látszódik jobban a bőrhiba. És az is nehéz volt, hogy nem szeretem a lilát, de el kellett fogadnom, hogy ez az árnyalat tényleg jobb nekem, mint egy másik színcsoport kékje.

Majd megtörtént a csoda. A lány, akit nem látni smink nélkül, meglátta magát nyár típusú fáradt kék kendővel. Szépnek láttam magam. Apró túlzás nélkül, először életemben, szépnek láttam magam. Csak a szemeimre tudtam figyelni, hogy pilla, és szemöldök nélkül is van bennem valami igéző. Ekkor értettem meg mindent. Körülbelül, mint a varázslóknak, úgy vetettem oda a kérdéseimet. „Hogyan lehetek minden egyes alkalommal ilyen? Hogy lehetek szép? Miért nem ilyennek látom magam?”

Megkaptam a válaszokat. Az ősz típusú vörös hajamhoz társítottam mindent. Ez egy meleg szín, ami az én hideg bőr- és szemszínemhez egyáltalán nem passzol. Ezért mindig erős sminkkel hoztam egyensúlyba a dolgokat. Eszméletlen volt ez a rádöbbenés.

 

Öt évnyi vörösséget hátrahagyva, kétely nélkül mentem a fodrászomhoz, és hamvas közép barnára festettem a hajam. Nem sikerült még teljesen jól, de előrelépés.

Nem hiszitek el, de csak szempillaspirált használok azóta, és a típusomnak megfelelő rúzst. És több év után, újra kapok bókokat.

Most ezt elolvastátok, és ti is úgy lesztek, mint én az elején. Értitek, és tudjátok, hogy van hatása, meg tök jó, stb. De amíg nem élitek át, csak elképzelni tudjátok. Szóval azt kívánom mindenkinek, hogy legyen lehetősége megtalálni a színeit, és lássátok magatokat még szebbnek.

Köszönöm Marcsi!

Farkas Anikó