Fekete az egy semleges szín?
A fekete filozofikus megközelítésben a kezdet és a vég színszimbóluma, a fogantatás és a halál körforgásának a jelképe, valamint a legelső színek egyike, amelyet őseink megneveztek a színsorból.
Racionális megközelítésben a három semleges „színek” egyike a fekete, fehér és a valódi szürke, amelyek szinezettel nem rendelkeznek.
Ezek képezik az úgynevezett szürkeskála fő pontjait, amely a színek térbeli ábrázolásának egyben az alappillérét is jelentik.
Ha egyirányban változtatjuk, akkor marad meg a semlegességük, mert ha kilépünk a térbe, már megjelenik valamilyen színárnyalat – legyen az sötét vagy esetleg világos.
Feketébe fehéret adunk világosítjuk, megkapjuk a szürke különböző árnyalatait.
Fehérbe feketét adunk, akkor azt sötétítjük.
Szürkét pedig sötétithetjük és világosíthajuk is.
Színdinamikai szempontból azokat nevezzük semleges színeknek, amelyik nem köthetők a színkörhöz, azaz olyanok, amelynek nincsen színezete, sem rezgésszáma, sem hullámhossza (amelyek a szín kritériumának a feltétele).
Abszolút és relatív fekete
Abszolút fekete teljes mértékben elnyeli a ráeső hő- és fénysugarakat. Semmit nem ver vissza és nem is engedi át a sugarakat. Tehát a fekete szín érzete akkor keletkezik, ha nem jutnak a szemünkbe fénysugarak.
A mindennapi gyakorlatban: földi körülmények között ilyennel nem találkozunk, így bizonyítottan nincs körülöttünk olyan látható tárgy, amelyik erre képes. Bár laboratóriumi körülmények között, lézersugarak segítségével sikerült olyan koromfekete fémet előállítani, ami majdnem képes 100%-ban elnyelni a fénysugarakat.
Relatív fekete: valamihez viszonyítva feketének látjuk. Sokszor az egyes színek legsötétebb árnyalatát is annak látjuk, ha nincs viszonyítási alapunk.
Szabad szemmel a korom, a fekete bársony, szurok, ébenfekete, amelyeket legsötétebbeknek érzékelünk és nevezünk feketének.
Tudható, hogy körülbelül 5-10% világosság (V) alatt már közel egyformának látjuk azokat a színes felületeket is, amelyeknek a színtartalmát már csak műszerrel tudjuk kimutatni.
Itt már dupla csavart is érezhetünk. Most akkor szín vagy nem szín? – tehetjük fel a kérdést.
A válasz, hogy igen, a hétköznapokban színként kell őket kezelni.
Szinte kivétel nélkül minden színt fel tudunk ruházni pozitív és negatív jelzőkkel. Talán azon kevesek közé tartozik, amikor több a mellérendelt negatív jelző, mint a pozitív.
Néhányat összegyűjtöttünk:
Negatív színasszociáció: gyász, gyászszalag, gonosz, boszorkány, bűn, fekete angyal, szigorú, szomorú, reménytelen, halál, félelem, távolságtartás, sötét éjszaka, fekete piac, fekete mágia, fekete lista, fekete halál (pestis), bánat (címertanban), depresszió, távolságtartás, ördög, feneketlen mélység, pokol, ókorban az alvilág isteneihez kapcsolták.
Pozitív színasszociáció: ünnepélyes, alakformáló, komoly, tekintély, előkelő, frakk, szmoking, luxus, hatalom, erő; in-jang, fekete-fehér, férfi-nő egyensúlyának jelképe
Egyéb szóösszetételben is nagyon gyakran találkozunk vele: Fekete Péter, Fekete-erdő, Fekete-tenger, Fekete város (Mikszáth Kálmán), Fekete gyémántok (Jókai Mór), Fekete templom, Fekete ház, Fekete-Afrika, fekete lyuk
Fotók: Pinterest