Négy évszak a képzőművészetben

Elmondhatjuk, hogy nincs olyan művészeti irányzat, amelyikben nem találunk az évszakok változásához kapcsolható alkotást, legyen az zene, vers, színdarab, táncos produkció; esetleg film.
Az alábbi felsorolás rövid és szubjektív válogatás eredménye.

Ha színek, akkor nekem Mark Rothko, aki az első számú kedvenceim közé tartozik.
Egyszerűnek tűnő, de fantasztikus színkombinációival elvarázsol, bár eddigi ismereteim szerint az évszakok színeinek sorrendbe rakásával nem foglalkozott.

Ha gazdag a színezés, kiteljesedik a forma.

Paul Cézanne

Évszakszínek és formák

Kezdjük azokkal a festőkkel, akiknek a munkáit tanulmányozni érdemes, ha évszakábrázolásokról beszélünk.
És itt a Wikipédiát hívtam segítségül.

Giuseppe Arcimboldo (Milánó, 1527 – Milánó, 1593. július 11.) olasz festő a legkülönösebb (excentrikus) festők egyike.
Képeire jellemző, hogy gyümölcsöket, virágokat, állatokat, halakat és könyveket ábrázolt, amelyek egy-egy személy felismerhető arcképévé állnak össze. A 20. századi szürrealizmus korai előfutárának tartják. (Szokványos festményei viszont feledésbe merültek.)
Portréin az aktuális évszak termései, azok hangulata jelennek meg.

https://www.art-prints-on-demand.com/a/giuseppe-arcimboldo/summer-2.html

Nicolas Poussin (Les Andelys, Normandia, 1594. június 15. – Róma, 1665. november 19.) francia barokk festő.
A rajzra fektette a fő súlyt. Alakjai sohasem válnak absztrakciókká, és színezése, ha nem is ragyogó: egységes, heroikus tájképfestés megalapítása. Szigorú formaérzék és a természet bámulatos ismerete, nagyszerű hangulat és a légtávlat tökéletessége egyesülnek bennük.
– Képein a tavasz friss, üde, élet és szerelemmel teli.
– A nyár már érettebb, fakóbb, de még aktív.
– Az őszi képein a betakarítást, a még élő, de már haldokló természetet jeleníti meg.
– A telet pedig a zord, kemény halál megfestésével szimbolizálja.

Alfons Maria Mucha (Ivančice, 1860. július 24. – 1939. július 14.) cseh plakátművész, grafikus, illusztrátor, festő és nagy sorozatú nyomtatott grafikai művek alkotója. A szecesszió egyik kiemelkedő képviselőjének számít.
Művészetét a kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit. Nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította.
Művészetében a dekorativitás anatómiai pontossággal párosul.
Alkotásait gyakran ciklusokba rendezte össze:
A négy évszak (1896), Ékkövek, Csillagok, Művészetek, Virágok, Hónapok, Napszakok.”

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Alfons_Mucha_-_Fruit.jpg

CyTwombly festőművész (Lexington, USA, 1928. április 25. – Róma, 2011. július 5.) absztrakt műveiről ismert, melyek jellegzetessége a festési és rajztechnikák keverése.
Twombly festményeihez gyakran merít a graffitikből, de szavak, betűk is felbukkannak műveiben.
Az évszakok megfestése nehezen azonosítható az általunk megélt fény- és szíviszonyokkal, sokkal inkább egyfajta absztrakt expresszionista megjelenítést láthatunk a Ciklusok és évszakok című sorozatában.

Johannes Itten (Süderen-Linden, 1888. november 11. – Zürich, 1967. május 25.) svájci festő és művészetpedagógus, a Bauhaus korai korszakának meghatározó személyisége.
Az általa a kezdeti időszakban létrehozott előkészítő tanfolyam döntő szerepet játszott az iskola képzési rendszerében.
A Bauhausból történő kiválását követően aktív szerepet töltött be a művészeti nevelésben, a második világháborút követően pedig a svájci művészeti múzeumok szervezésében és vezetésében.

Évszakelmélet napjainkban

Bár utalásokat korábban is láttunk az egyes embertípusok, a színek és formák bemutatására, de Johannes Itten volt az, aki megfigyelte és megfogalmazta azt, hogy látja a növendékei munkájában visszaköszönni azokat a színeket, amelyek a saját fizikai valójukat jeleníti meg.

Mivel az ember alapvetően vizuális lény, így egyszerűnek látta. ha a négy évszak tipikus színein keresztül fogalmazza meg az észrevételeit.
Így  nevezte el ezeket a színcsoportokat tavasznak, nyárnak, ősznek és télnek.

Johannes Itten nem ment tovább.
Tették ezt helyette növendékei (például Carole Jackson, Suzanne Caygill, ) majd követői, akik átültették a gyakorlatba az elméletét, és már öltözködési színkódexet írtak ebből az egyszerűnek tűnő megfigyelésből.