Lássuk, mi motiválta, hogy személyesen és eljöjjön a szín- és stílustanácsadó képzésre, és nem utolsó sorban hogy reagált arra, amikor a színcsoportmeghatározására került sor.
***
Ezeket a színeket biztosan nem veszem fel!
…..a sokk, amit akkor éreztem, amikor megtudtam, hogy milyen színcsoportba tartozom.
Szerző: Jancsó Anikó
—
A szín és stílustanácsadással kapcsolatban három részre oszthatjuk az embereket.
1. Még nem hallottak róla
2. Hallottak róla és vagy elhiszik, vagy nem
3. Már részt vettek rajta
Én egyik tábort sem erősítem igazán, mert több év nézelődés után úgy gondoltam, hogy inkább megtanulom.
Tudom nem ez az általános, de így két dolgot ütök egy csapásra. Lesz egy új szakmám, és meg is tudom pontosan, hogy melyik színek állnak nekem a legjobban, és milyen ruhában hozhatom a legjobb formám.
Hiába volt már elképzelésem a színtípusommal kapcsolatban, a sok nézelődésnek, az elmúlt huszonöt évnek egy olyan szakmában, ahol napi szinten a divat, a színek, és az emberek vannak középpontban, bizony én magam is átmentem a gyász összes fázisán.
Hogy jön ez ide?
Furcsán hat, de mire végeztem vele, akkor jöttem rá, hogy gyászoltam.
Elengedtem a szívemnek oly kedves színeket. Úgy gondolom mindenki, aki nem tudja zsigerből, hogy mi az, ami a legjobban áll neki, át fog menni ezen az elengedési folyamaton. Összeszedtem ennek a megélésnek 5+2 fokozatát.
-1. Tudatlanság
Életem jelentős részében boldogan hordtam fekete ruhákat. Egy-két szín kivételével semmi mást nem találhattál volna a szekrényemben.
Nem volt gond, hogy passzol-e az alsó a felsővel „színügyileg”, mert minden fekete volt. Tartott ez egészen addig, amíg az élet le nem küldött a padlóra.
Akkor és onnantól nem voltam képes többet feketét hordani.
0. Bizonytalanság
….és akkor elbizonytalanodtam.
Ha nem vagyok képes feketét hordani, mert úgy nézek ki mint a halál, akkor mit?
Milyen színek állnak nekem jól?
Mit kéne viselnem, hogy eltereljem magamról az emberek figyelmét?
Ne azt kérdezzék: Baj van?
A divat nagyasszonya Coco Chanel mindig azt mondta:
“Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned.”
Hát köszi! Könnyű mondani!
Elkezdtem figyelni és keresni. Ekkor találtam rá a színtanácsadásra.
→ Rádöbbentem, hogy vannak olyan színek amikben szebb vagyok.
→ Üdébb és fiatalosabb a kinézetem.
→ Eltűnnek a karikák a szemem alól.
Elkezdtem keresgetni, hogy mely árnyalatok állnak jól. Elemeztem, hogy most hideg vagy meleg szín. Nézegettem a nekem tetsző színeket, és rá kellett döbbennem, hogy nem az igaziak. Nem vagyok bennük olyan ragyogó.
Akkor most mi legyen?
Ha nem megy egyedül kérj segítséget!-mondtam magamnak.
Boldogan kezdtem a tanfolyamot. Szívtam magamba a tudást és vártam, hogy én kerüljek sorra az elemzésben, és akkor……..
Jött az első fázis.
1. Tagadás
Ne már, hogy ezek a színek az enyémek!? Én tutira nem ezt akarom! Kizárt, hogy a nyárnak ilyen színei vannak! Ki az, aki ezt hordani szereti! Neeeem! Én biztos nem fogom ezt felvenni.
2. Düh
Nézegetem az arcomhoz a színeket.
Haragszom a felmenőimre, hogy csak egy ilyen “seszín”-t voltak képesek a DNS-ükkel tovább örökíteni. Fél éjszaka azon rugózom, hogy bezzeg a…….. Milyen szerencsés, hogy …….. Én miért nem lehetek olyan?….
3. Alkudozás
Aztán megálmodom a tutit. Másnap már kérdezem is.
Az nem lehet, hogy tévedtünk?
Nincsenek kivételek?
Nekem van egy ruhám, amiben annyira szép vagyok, Az a szín tutira jól áll nekem. Tudom, hogy az tél típus, de nem lehet, hogy egy kicsit nekem is jó?
Nem lehetne, hogy valahogy mégis hordhassam?
4. Depresszió
Na jó, ez azért nálam nem volt annyira mély, mert hát mégiscsak én akartam ezt megtanulni, és nyitott vagyok a változásra. Azért ezen is át kell esni mindenkinek. Meg kell alaposan rágni magunkban ezt a szín kérdést.
5. Belenyugvás
….és akkor megkerestük a vezérszíneimet.
Hurrá! Megvan! Még sem kell minden számomra kedves színt eldobnom!
Egy kicsit igazam volt, amikor azt mondtam, hogy kellenek nekem az élénk színek. Jó!
Lehet nem annyira harsány, mint a tél típusoknak, de a nyáron belül egész klassz színeket találtunk a palettáról. Végül is, ha nem az arcomhoz rakom, akkor akár még egy kis fekete is belefér néhanapján.
Hazamentem és akkor jött a felismerés.
Most dobjam ki az összes ruhámat?!
***
Anikó, várjuk a folytatást!