Míg a színeknek vannak általánosabb, vagy legalábbis elterjedtebb jelentésük, be kell látnunk, hogy egyénenként, nemzetenként, kontinensenként mást-mást is jelképezhetnek. Különösen az egymástól távol eső, más hitben, más kultúrában, más szemlélettel élő embercsoportok esetében. Érdemes lehet a jelentésekkel és a kulturális különbségekkel tisztában lenni, hogy adandó alkalommal elkerülhessük az ebből fakadó félreértéseket.
Lila:
Nyugaton: „uralkodói, spirituális, gazdagság és hírnév, magas rang, tekintély.” Ezeket a jelentéseket kapcsoljuk hozzá.
Keleten a gazdagság színe, hasonlatosan a nyugathoz.
Nincs ez másképp Japánban sem, ott is a gazdagság és a kiváltság színe, s Kínában is a nemességnek tulajdonítják.
Indiában a bánat, megnyugvás, s a reinkarnáció színe. Ez egy „tökéletes” sort alkot, hiszen a halál, mint olyan egy szomorú és sajnálatos jelenség, miközben reméljük, hogy a halott nyugalomra tér, megnyugszik. Keleten pedig hisznek a reinkarnációban, mely nem más, mint az újjászületés. Tehát hisznek abban, hogy újjá születhet az ember egy új életben.
Thaiföldön „az özvegyek gyászoló színe és a szombat színe.”
Rózsaszín:
Ázsiában a házasság színe.
Japánban mindkét nemnél népszerű szín. Pink nevezetű árnyalatát, mielőtt a pink szót átvették volna, rózsaszín helyett barackszínnek hívták.
Koreában a bizalom színe, Thaiföldön a kedd színe.
Kelet-Indiában a nőiesség színe. (Úgy, mint Európában)
A rózsaszín és a kék színek párosítása a legérdekesebb talán abból a szempontból, ahogy a nemekhez kapcsoljuk őket. Ma az evidens az, hogy a kék a fiúké, a rózsaszín a lányoké. De talán már egyre inkább beférkőzik a köztudatba, hogy sok helyen (például Belgium) régen a rózsaszín a fiú csecsemők színe volt, a kéket pedig, ahogy már írtam, Kínában nőies színnek tekintik.
Fehér:
Ázsia nagy részén – szintén ellentétben az általunk megszokottal – a temetés színe, emellett a hidegség, sterilitás szimbóluma. Ezáltal én az orvostudományhoz tudnám kapcsolni, hiszen ott fontos a sterilitás, és az orvosok, nővérek is fehér köpenyben járnak. A fehér falak – melyek szintén jellemőzek lehetnek egy kórházban – számomra a tisztaságot és valóban a sterilitást jelentik, mintsem a hidegséget.
Japánban a gyász színe. „A fehér szegfű a halált jelképezi”.
Kínában a halál, a gyász, öregedés, szerencsétlenség szimbóluma. Utóbbi kettő számomra elég furcsa, én az öregséggel biztosan nem kapcsolnám össze ezt a színt, ahogy a szerencsétlenséggel sem, inkább semlegesnek tartom. Mint tisztaság, jelentheti az ártatlanságot, ebből asszociálva a szüzességet is, mely nem egy jellegzetes öregkori tulajdonság, talán ezért is lehet különös ez a párosítás.
Koreában, kicsit hasonlatosan az iménti levezetéshez, jelentése: „tisztaság, ártatlanság, halandóság, születés és halál”. Bár itt is megjelennek a negatív társítások, elsőként mégis a tiszta, fiatal, élete elején lévő emberre utal.
Indiában a boldogtalanság, halál és at újjászületés színe.
Thaiföldön a tisztaság színe, a fehér elefántok szerencsét hoznak.
Thaiföld (s talán az indiai „újjászületés” jelentést) kivéve ez a szín igen kedvezőtlen megítélést kap keleten.
Fekete:
Japánban a titokzatosság, az éjszaka színe. A női erőhöz és energiához kapcsolják. Én erről először a jó értelemben vett erőre és energiákra gondoltam, hiszen ha a fehér szín ilyen negatív jelentéseket kapott, miért ne kaphatna a fekete jókat. Ám létező és megemlítendő dolog a mágia, boszorkányság melyek már első említésre is rögtön összefüggésbe hozhatók ezzel a színnel, s társíthatók az elején említett titokzatossághoz és az éjszakához is.
Kínában a fiatal fiúk színe. Nekem erről az iskolai egyenruhák tudnak eszembe jutni, ott el tudok képzelni egy egységes, ilyen színű uniformist.
Indiában: „gonosz, negativitás, sötétség, vonzerő hiánya, düh, fásultság, ördögűzés.”
Thaiföld: „boldogtalanság, balszerencse, gonosz.”
Talán ez a két utóbbi felel meg leginkább a nálunk megszokott asszociációknak.
Barna:
A Japán nyelvben a barnát, szó szerint lefordítva „teaszín”-nek hívják. Ez logikus, habár egyes teafélék nem barnák, de ilyen szempontokból a felkelő nap országának nyelve mégiscsak logikusnak mondható.
Kínában, a kínai horoszkópban a föld színe. Európában is elterjedt, elfogadott az a jelentés, miszerint a barna az anyaság (földanya), gondoskodás, termékenység színszimbóluma.
Indiában a gyász színe.
Források:
http://aonosora.gportal.hu/gindex.php?pg=36358913&postid=1257901
http://www.lelkititkaink.hu/szin_szimbolum.html