Fény
A fény megelőzte az emberiség kialakulását, a színérzékelésünk pedig azóta is folyamatosan fejlődik – a megfigyelések szerint.
Ahhoz, hogy a környezetünk információt befogadjuk egészséges érzékszervekre és ingerekre van szükségünk.
Fény jelenti az alapot, az ingert ahhoz, hogy lássunk színeket. A kettő elválaszthatatlan egységet képez.
Amit a Nap fényének nevezünk, az a Földre érkező elektromos hullámnak az a tartománya, amely az ember számára láthatóvá válik, ezért hívjuk látható fénynek, vagy egyszerűen csak fénynek.
(A Nap fénye – amelyet többnyire sárgának látunk és nevezünk, de valójában fehér a róla érkező fény, amelyet a fehér szín etalonjának tekintenek a tudósok.)
Az evolúció során kialakult, hogy kb. 380 nanométer (ibolya) és kb. 780 nanométer (vörös) hullámhossz közötti elektormágneses sugárzást képes érzékelni az emberi szem.
A fény olyan elektromágneses sugárzás, mely szabad szemmel látható.
Mit nevezünk színnek?
A mindennapi szóhasználatban a szín egyértelműen jelenti azt, amit színesnek látunk, és gyakorlatban ide soroljuk a feketét, fehéret és a szürkét.
Nem úgy a szakirodalom!
A szín három dimenzióban változó (térbeli) kontinuum. Van színezete, telítettsége (színezetdússága) és világossága.
Színnek nevezzük a szemünkbe jutó, kb. 380-780 nm hullámhosszú elektromágneses sugárzásokat, ami maga a színinger, melyek a szemben a szín érzetét, majd a tudatunkban a színnek az észleletét keltik.
Azaz a fizika, fiziológia és a pszichológia komplexitásában közelítik meg az szakemberek, ami a mindennapi felhasználó számára olyan egyértelműnek tűnik. (És tulajdonképpen az is.)
Az emberi színlátás fejlődési folyamatában az első állomás a sötétség (éjszaka) és a világosság (nappal) megkülönböztetése volt.
Érzékelésünknek ebből az ősi mechanizmusából adódhat, hogy például a fehéret (sárgát) többnyire csak pozitív jelentésekkel hozzuk összefüggésbe, a feketében és az éjkékben pedig mindig marad valami komor, félelmetes, titokzatos. Az éjszakai szorongásaink a reggeli fények hatására csökkenek, többnyire megszűnnek.
A színérzékelés és névvel való megkülönböztetés fázisai az emberi fejlődés sorrendjében:
1. Fekete és fehér (sötétség és a fény); nem valódi színek
2. Piros, vörös (vérnek a színe)
3. Zöld és a sárga (növények és a napnak a színe)
5. Kék (víznek és az égnek a színe)
6. Barna (földnek a színe)
7. Lila, pink, szürke… (ezek észlelése, majd megnevezésének sorrendisége már változó – a kutatások szerint)
A fények, a színek élvezete, használata ősidőktől fogva átszövi az emberi kultúrát, és ez a földrajzi élettértől függetlenül igaz.
Vannak olyan alapszínnevek, amelyeket minden minden népcsoport megnevez és közel hasonló érzéseket, gondolatokat vált ki belőlük:
fekete – éjszaka; fehér – fény, világosság; piros – vér, harc, küzdelem, újjászületés.
A fény és színlátás, a térérzékelés fejlődése a babáknál is ugyanúgy megfigyelhető és fejleszthető. Ehhez számtalan eszköz és készségfejlesztő játék áll rendelkezésre.
Alkalmazzuk őket tudatosan! Kezdjük a fekete-fehér kontrasztokkal rendelkező játékokkal, könyvekkel.
Kísérletek igazolják, hogy a szín bizonyos határok között döntőbben befolyásolja a térélmény kialakulást, mint a tér geometriai méretei vagy arányai, a tér falaink színe stimulálóbb lehet, mint egy adag doppingszer, vagy nyugtatóbb, mint néhány tabletta nyugtató.
Nemcsics Antal