Fény

A fény megelőzte az emberiség kialakulását, a színérzékelésünk pedig azóta is folyamatosan fejlődik – a megfigyelések szerint.

Ahhoz, hogy a környezetünk információt befogadjuk egészséges érzékszervekre és ingerekre van szükségünk.
Fény jelenti az alapot, az ingert ahhoz, hogy lássunk színeket. A kettő elválaszthatatlan egységet képez.

Amit a Nap fényének nevezünk, az a Földre érkező elektromos hullámnak az a tartománya, amely az ember számára láthatóvá válik, ezért hívjuk látható fénynek, vagy egyszerűen csak fénynek.
(A Nap fénye – amelyet többnyire sárgának látunk és nevezünk, de valójában fehér a róla érkező fény, amelyet a fehér szín etalonjának tekintenek a tudósok.)

Az evolúció során kialakult, hogy kb. 380 nanométer (ibolya)  és kb. 780 nanométer (vörös) hullámhossz közötti elektormágneses sugárzást képes érzékelni az emberi szem.

fény olyan elektromágneses sugárzás, mely szabad szemmel látható. 

Mit nevezünk színnek?

A mindennapi szóhasználatban a szín egyértelműen jelenti azt, amit színesnek látunk, és gyakorlatban ide soroljuk a feketét, fehéret és a szürkét.
Nem úgy a szakirodalom!

A szín három dimenzióban változó (térbeli) kontinuum. Van színezete, telítettsége (színezetdússága) és világossága.

Színnek nevezzük a szemünkbe jutó, kb. 380-780 nm hullámhosszú elektromágneses sugárzásokat, ami maga a színinger, melyek a szemben a szín érzetét, majd a tudatunkban a színnek az észleletét keltik.
Azaz a fizika, fiziológia és a pszichológia komplexitásában közelítik meg az szakemberek, ami a mindennapi felhasználó számára olyan egyértelműnek tűnik. (És tulajdonképpen az is.)

Az emberi színlátás fejlődési folyamatában az első állomás a sötétség (éjszaka) és a világosság (nappal) megkülönböztetése volt.
Érzékelésünknek ebből az ősi mechanizmusából adódhat, hogy például a fehéret (sárgát) többnyire csak pozitív jelentésekkel hozzuk összefüggésbe, a feketében és az éjkékben pedig mindig marad valami komor, félelmetes, titokzatos. Az éjszakai szorongásaink a reggeli fények hatására csökkenek, többnyire megszűnnek.

A színérzékelés és névvel való megkülönböztetés fázisai az emberi fejlődés sorrendjében:

1. Fekete és fehér (sötétség és a fény); nem valódi színek

2. Piros, vörös (vérnek a színe)

3. Zöld és a sárga (növények és a napnak a színe)

5. Kék (víznek és az égnek a színe)

6. Barna (földnek a színe)

7. Lila, pink, szürke… (ezek észlelése, majd megnevezésének sorrendisége már változó – a kutatások szerint)

A fények, a színek élvezete, használata ősidőktől fogva átszövi az emberi kultúrát, és ez a földrajzi élettértől függetlenül igaz.
Vannak olyan alapszínnevek, amelyeket minden minden népcsoport megnevez és közel hasonló érzéseket, gondolatokat vált ki belőlük:
fekete – éjszaka; fehér – fény, világosság; piros – vér, harc, küzdelem, újjászületés.

A fény és színlátás, a térérzékelés fejlődése a babáknál is ugyanúgy megfigyelhető és fejleszthető. Ehhez számtalan eszköz és készségfejlesztő játék áll rendelkezésre.
Alkalmazzuk őket tudatosan! Kezdjük a fekete-fehér kontrasztokkal rendelkező játékokkal, könyvekkel.

Kísérletek igazolják, hogy a szín bizonyos határok között döntőbben befolyásolja a térélmény kialakulást, mint a tér geometriai méretei vagy arányai, a tér falaink színe stimulálóbb lehet, mint egy adag doppingszer, vagy nyugtatóbb, mint néhány tabletta nyugtató.

 

Nemcsics Antal